Arany János Iskola - Bemutatkozás Arany János Iskola - Alapfok Arany János Iskola - Szakiskola Arany János Iskola - Autisták Arany János Iskola - Szolgáltatásaink Arany János Iskola - Tagintézmény - Ezredéves Iskola
 

HOME TRAINING (Fejlesztő terápiák)

Bobath–módszer

A Bobath házaspár (Karel Bobath neurológus és Bertha Bobath gyógytornász) által kidolgozott és az egész világon elterjedt úgynevezett Bobath-módszer a cerebralparesis mozgásterápiás eljárása.

A Bobath házaspár (Karel Bobath neurológus és Bertha Bobath gyógytornász) által kidolgozott és az egész világon elterjedt úgynevezett Bobath-módszer a cerebralparesis mozgásterápiás eljárása.

A Bobath–módszer a reflexgátlásra, a tónus normalizálására alakította ki az ún. reflexgátló testhelyzetet. Ezek kezdetben statikus helyzetek voltak, az adott gyermekre jellemző tónuszavar alapján. A reflexgátlás kiindulás, amely az egyéb technikákkal együtt elősegíti a fiziológiás tartás és az aktív, automatikus mozgásokat. A kezelés tehát a terapeuta akcióinak és a gyermek reakcióinak vég nélküli váltakozása. A facilitás és gátlás, a mozdulatépítés és reakcióváltás egyetlen szerves egységben gyakorlódik.

Az eredeti Bobath–módszert a gyakorlat és az elmélet fejlődése módosította, továbbfejlesztette, felhasználva az addigi tapasztalatokat. Az úgynevezett NDT-módszert, a Neurodevelopmental Treatment Association (NDTA) keretében működő terapeuták dolgozták ki.

A Bobath–módszer, illetve az NDT a facilitás, gátlás és speciális eszközök integratív alkalmazásával történő egyéni mozgáskezelés.

Katona–módszer

A katona professzor által kidolgozott módszer, az úgynevezett neurorehabilitáció az eltérő idegrendszeri fejlődés mozgásterápiája.

A koraszülött, kis súlyú, gyenge babákat, illetve ha a szülésnél valamilyen veszélyeztető tényező vagy szövődmény lép fel (elhúzódó szülés, oxigénhiányos, vérzéses vagy gyulladásos állapot, stb.) a kórházból fejlődés–neurológiai kivizsgálásra utalják. Abban az esetben is kerülhetnek ide babák, ha a szülők azt tapasztalják, hogy a kicsi mozgásfejlődése elmarad a várhatótól, hogy figyelmi vagy kontaktusfelvételi problémákat mutat, esetleg nem eszik rendesen. A problémára gyanakvó szülők a körzeti gyermekorvostól kaphatnak a vizsgálatra beutalót.

A Katona–módszer a csecsemő idegrendszerének automatikus mozgás–szabályozását aktiválja, s lényegében a kicsiknél még meglevő mozgásminták gyakoroltatásán alapul. A mozgásterápia elkezdésének ideális időpontja a csecsemő 3 hónapos kora, de 6 hónapos korig még jó eredményességgel lehet elkezdeni a terápiás munkát.

Dévény–féle speciális manuálterápia

A Dévény Anna által kidolgozott ún. Dévény–féle speciális manuális technika (DSGM I.) egyéni, lokális kezelési eljárás, amely a kezelés végén globális, nagyobb területet átfogó kezeléssel zárul. A kezelés hatékonyságát, a részkidolgozást biztosító lokális kezelés – amely lehet statikus vagy dinamikus – és a nagyobb egységet átfogó globális kezelés megfelelő irányába garantálja. A statikus kezelés alatt a kezelt nyugalmi helyzetben van, a dinamikus alatt a speciális manuális technikát mozgás közben alkalmazza. Dévény technikájának lényege az izomcsoportok lazítása, a passzív feszített helyzetek beállítása, az izmok optimális helyzetét magcélzó fordítás–nyújtás.

A DSGM-korrekciónál az elképzelés, a cél: a normál funkció, a váz, a pontosan beállított szabályos helyzet, az anyag az izomzat, amelynek formálásával kialakítjuk a megfelelő izomelhelyezkedést az egyes izomcsoportok és testrészek optimális pozícióját, ezzel biztosítjuk a mozdulatok helyes irányát.

Kiknek segít ez a módszer?
  • oxigénhiányt elszenvedett csecsemőknek
  • méhen belüli tartási rendellenességekkel született csecsemőknek
  • ortopédiai betegségekben szenvedőknek, pl. dongaláb
  • traumatológiai sérülteknek
  • kóreredettől független mozgássérülteknek.
Hogyan segít ez a módszer?
  • direkt idegrendszeri stimuláció az idegrendszer végkészülékein keresztül
  • az izom és ín zsugorodások és letapadások oldása, fellazítása
  • kóros izomhelyzetek és tartások megszüntetése
Az eredmény:
  • az idegrendszer vagy az izomzat sérülése miatt kiesett mozgások beindítása
  • az izom, ín, kötőszövet természetes állapotának és működőképességének helyreállítása

DSGM II. Speciális testképző gimnasztika

A fejlesztés, a mozgáskorrekció csoportos foglalkozások formájában valósul meg 3 év felett. A csoportokban zenére végzett alkalmazott művészi torna elemeket tanulnak és gyakorolnak a gyerekek, felnőttek.

Kiknek segít?
  • mozgásukban akadályozott gyermekeknek és felnőtteknek (pl. oxigénhiány miatt)
  • koordinációs zavarokkal, figyelmi és tanulási problémákkal küzdő gyermekeknek
  • ortopédiai problémákkal (hanyagtartás, gerincferdülés, csípőficam, stb.) küzdő fiataloknak, felnőtteknek
  • egészséges gyermekeknek, felnőtteknek
Hogyan?
  • analitikus szemlélet
  • erősítés
  • nyújtás
  • lazítás
  • tudatosítás
Az eredmény
  • fizikai teljesítmény növelése
  • helytelen beidegződések korrekciója
  • önkontroll növelése, kialakítása
  • technikai biztonság és védelem a sérülésekkel szemben
  • jó közérzet, sikerélmény

Szenzoros integrációs terápia

A szenzoros integrációs terápia olyan módszer, amely a benne résztvevő gyermeknek izgalmas játéklehetőséget nyújt, olyanokat, amelyek segítségével éretlen vagy egyes területeken nem kellően differenciált működésű idegrendszerüket saját aktív részvételükkel, önszántukból, egyéni utakon járva fejleszthetik. Tehát nem egy meghatározott, beszabályozott tréning, hanem változatos, sokféle tevékenységet felkínáló, a gyermek számára örömet okozó játékfolyamat.
Eszközei emlékeztetnek a játszóterek, cirkuszok világára: óriáslabdák, guruló hengerek, függőhálók, forgó és egyensúlyozó tányérok, deszkák, hinták. Tehát csupa olyan játékszer, amely az egyensúlyi és a tapintásos érzékelés számára nyújt ingereket.

Az Ayres-féle szenzoros integrációs terápia
Anna Jean Ayres kaliforniai agykutató és pszichológus 1972-ben jelentette meg módszerét: a Szenzoros Integrációs Terápiát. A tanulási zavarok hátterében rendellenes idegrendszeri (neurofiziológiai) folyamatokat feltételezett és ennek feltérképezésére egy összetett vizsgálóeljárást dolgozott ki. Bár Ayres a tanulási zavarok kezelésére dolgozta ki a terápiát, de jól használható figyelemzavar, hyperaktivitás, motoros fejlődési zavar, érzelmi zavarok, értelmi zavarok esetén is.

Az Ayres-terápia alapelvei:
A vesztibuláris (egyensúlyérzékelő) rendszer sokoldalú ingerlése, mind a passzív mozgatásos, mind az aktív mozgatásos helyzetekben fontos mozzanat.
A fejlődéshez elengedhetetlenek ezek az ingerek, hisz amennyiben a gyermek fejlődése valamilyen ok miatt elakad, ezek az ingerek nem jutnak el a megfelelő agyi területekre.
A változatos érzékszervi és egyensúlyi ingerek adásával normalizálódik az egyensúlyi rendszer, leépülnek a primitív reflexek, a szemmozgások megfelelővé válnak, a test két oldalának integrációja folyamatosan szerveződik, s fokozódik az idegrendszer integritása.
A vesztibuláris élményt nyújtó játékok segítik a gyermeket abban, hogy egyre hatékonyabban szervezzék meg saját szenzomotoros képességeiket, folyamatosan alakítsák testképüket, egyre jobban tudják szabályozni viselkedésüket, és ezzel egyidőben jótékony hatást gyakorolhatnak az idegrendszer enyhe fokú károsodásaira is.
A tapintási és egyensúlyi ingereknek tudatszintet befolyásoló hatása van, hiszen a billegő-mozgó világ előhívhat korai traumákat, fájdalomélményeket és lehetőség nyílik újraszerveződésre.
A gyermekek szeretik és keresik az olyan mozgásformákat, amelyek fokozott stimulálást jelentenek az egyensúlyi, kisagyi rendszernek.

A terápia lépései, a fejlesztés területei:
  • a vesztibuláris és taktilis (tapintási, érintési érzékelő) rendszer normalizálása
  • a primitív poszturális (testtartással kapcsolatos) reflexek integrációja
  • az egyensúlyi reakciók fejlesztése
  • a szemmozgások normalizálása
  • a test két oldala közötti reakciók kialakítása
  • a vizuális-és térérzékelés fejlesztése.
A terápia jellemzői:
  • változatos, sokféle tevékenységet felkínáló, a gyermek számára örömet okozó játékfolyamat
  • mozgás-és pszichoterápia
  • törekszik a gyermek alkotó fantáziájának megmozgatására
  • a gyermekek teljes szabadsága jellemzi (ők dönthetik el, hogy mivel, meddig játszanak)
  • a testi és lelki biztonság jellemzi
  • öngyógyító folyamat
  • segítségével tudattalan dolgok is felszínre csalogathatók
Mikor alkalmazható eredményesen ez a terápia?
  • Ha a gyermek túlérzékeny a tapintásra, egyes mozgásokra, bizonyos látási ingerekre, hangokra, ízekre.
  • Az előbbinek pontosan az ellenkezője, amikor a gyermeknek soha nem elég ezekből a tapasztalásokból, ezért állandóan keresik őket: hintáztatják magukat, akarattal nekiütődnek tárgyaknak, akár fájdalom árán is.
  • Mozgáskoordinációs nehézségekkel küzdenek: az új mozgások megtanulása éppen úgy jelenthet nehézséget, mint maga az egyensúlyozás hétköznapi helyzetekben.
  • Túl gyorsak, vagy túl lassúak.
  • Viselkedésük szabályozása nehézségekbe ütközik: tervezés nélkül, túl hamar belekapnak a feladatba, nehezen alkalmazkodnak új helyzetekhez, túl gyorsan flusztrálódnak, válnak agresszívvé vagy elkeseredetté.

Mindezek következtében önértékelésük kritikussá válik, a számukra megfelelő kihívást jelentő feladatokat is érthetetlennek, bonyolultnak találják, hozzá sem kezdenek, ezért a tágabb környezet őket lustának, motiválatlannak látja.
A fenti nehézségek az értelmi állapottal nincsenek közvetlen kapcsolatban, ezért ép értelmi állapotnál ugyanúgy megjelenhetnek, mint az enyhe fokú tanulási és értelmi akadályozottság esetén is. Autisztikus kórképekben megjelenésük még kifejezettebb lehet.

TSMT (Tervezett SzenzoMotoros Tréning)

A TSMT fejlesztések célja, feladata
  • Az agykéreg alatti (nem tudatos) idegrendszeri szabályozás folyamatait rendszerezze, normalizálja, és egymással összehangolja
  • Passzív és aktív mozgásfeladatok összeállítása a gyermek részére, melyek térben lejátszódva vesztibuláris (egyensúlyérzékelő) ingereket okoznak.
  • A foglalkozás indítása előtt minden gyermeknél egyéni állapotfelmérést végzünk, mellyel öt területet vizsgálunk: idegrendszer, mozgás, taktilis terület, testkép, testséma, lateralitás és ritmus.
  • A teszt értékelése után a fejlesztő pedagógus egyénre szabott felzárkóztatási és fejlesztési tervet készít, melyet a siker érdekében az adott utasításoknak megfelelően a szülőknek a gyermekükkel otthon is rendszeresen gyakorolniuk kell.
  • A foglalkozásokon a szülőknek a pedagógus megtanítja a feladatsorokat, a hozzájuk kapcsolódó énekeket, mondókákat, hogy biztosan tudják azokat alkalmazni az otthoni körülmények közt. Segítséget kapnak a szülők a megfelelő fejlesztő eszközök és játékok kiválasztásához.

A fejlesztéseket egyéni keretben tartjuk, hetente egy alkalommal 45 percben.

Tünetek, melyek megléte indokolhatja a szülő részére gyermeke TSMT fejlesztését:
  • Idegrendszeri éretlenség
  • Megkésett vagy túl gyors mozgásfejlődés
  • Megkésett beszédfejlődés
  • Gyenge koordinációs készség és egyensúlyérzék
  • Viselkedésproblémák
  • Figyelmi problémák
  • Feladattudat és feladattartási problémák
  • Irányíthatóság és együttműködési készség problémái
  • Tanulási nehézségek
  • Beilleszkedési problémák
  • A gyermek napi ritmusában bekövetkező változások ( változik az alvás-ébrenlét ideje, a napi aktivitási periódusa átalakul)
  • A norma-és a követelményrendszer elfogadásában jelentkező gondok.
Kinek ajánlott a TSMT foglalkozás?
  • Rizikós (kis súlyú, kezdetben lassú fejlődésmenetű) koraszülötteknek
  • Megkésett pszichomotoros(lelki eredetű, a mozgásban kifejezésre jutó) fejlődésűeknek
  • Értelmi akadályozottaknak
  • Halmozottan fogyatékosoknak
  • Autizmus esetén
  • CP (normálistól eltérő mozgásszabályozás és izomtónus)
  • Tanulási, magatartási és beilleszkedési és figyelemzavaros gyermekeknek
  • Hiperaktív gyermekeknek
  • Diszlexiásoknak, diszkalkuliásoknak, diszgráfiásoknak.
A TSMT hatása a gyermekekre
  • Fejlődik, beindul a beszéde, mozgása, ügyesebbé válik
  • Mozgékonyabb lesz, javul a figyelme
  • Hosszabbodik a játékideje, javul a manipulációja
  • Egyensúlyérzete és koordinációja javul
  • Utánozni kezdi a látott, hallott mintákat
  • Érdeklődőbb, együttműködőbb, kiegyensúlyozottabb lesz.

Alapozó terápia

Az Amerikai Egyesült Államokban, Philadelphiában élő és dolgozó neurológus, Carl Henry Delacato és csoportja párhuzamot vont az egyedfejlődés és a törzsfejlődés között. Szerintük az egyedfejlődés nemcsak fiziológiai síkon ismétli meg a törzsfejlődést, hanem ez a törvény a fejlődés minden területére érvényes.
Véleményük szerint a mozgásfejlődés szoros kapcsolatban áll az idegrendszer érésével, a gyermek mozgásának és észlelésének fejlődése egy-egy életszakaszban a központi idegrendszer egy-egy meghatározott területének irányítása alatt áll. Ha a mozgásfejlődés bármelyik szakasza kimarad, vagy nem gyakorlódik be eléggé, a kapcsolódó érzékelő és irányító központok nem fejlődnek, differenciálódnak megfelelően. Több terület elégtelen működése tanulási nehézséghez, viselkedési problémához, magatartás zavarhoz vezethet, mert a mozgás segítségével járódnak be az idegpályák, fejlődnek az agyi rendszerek. Delacato szerint az idegrendszer egy-egy területének fejlettségéről az elemi mozgások tájékoztatnak. (mellúszás, kúszás, mászás, járások, ugrások, fejemelgetés háton és hason fekvésben)
Delacato és csoportja által kidolgozott kezelés lényege az, hogy lehetővé tették a gyermekek számára, hogy a mozgás szintjén újra éljék életüknek egy korábbi szakaszát. Ezzel az érésben elmaradt területek lehetőséget kaptak a deficitek ledolgozására, a hiányok pótlására. Amelyik gyermek nem tudott önállóan mozogni, a felnőttek dolgoztak vele. Ha szükséges volt több felnőtt egyszerre mozgatta a gyermek fejét, végtagjait.
Abból indultak ki, hogy nem lehet sikeres egy terápia, ha az tünethez kapcsolódik.. Ha valaki agysérülés következtében elveszíti a látását vagy a hallását, annak nem a szemeit vagy a füleit kell kezelni. Ha a sérülés az agyműködést érinti, a kezelésnek is az agy működéseivel kell foglalkoznia.

A terápia ajánlott: Életkor szerint 4–10 éves gyermekeknek ajánlott, akiknek anyanyelvi készséghiány, idegrendszeri éretlenség miatt, illetve elmaradott mozgáskoordináció miatt fejlesztés javasolt:

  1. Megkésett vagy/és hibás, akadályozott beszédfejlődésnél
  2. Diszlexiánál, alaki diszgráfiánál
  3. Azoknál az organikus eredetű túlmozgásos, figyelemzavarral küzdő gyermekeknél, akiknél a szülés körül esetleg oxigénhiányos károsodás keletkezett
  4. Fejlődésben, érésben elmaradt óvodásoknál
  5. Enyhe fokú értelmi fogyatékossággal élő gyermekeknél
  6. Minden olyan gyermeknél, aki mozgásügyetlenségben szenved bármilyen okból
  7. Dominancia megválasztásának késése esetén.

H.R.G. : Hydroterápiás Rehabilitációs Gimnasztika

A HRG módszer 1994 óta levédett magyar rehabilitációs eljárás. Langyos vízben alkalmazható, 370 mozgásfeladata 2-3 év alatt tanítható meg a gyermekeknek. Jellemzői: minden HRG-fejlesztést alapos neuro- és szenzomotoros szemléletű vizsgálat előz meg. Ennek segítségével a gyermek idegrendszeri érettsége %-ban megadható, ill. a hiányosságok és a meglévő készségek-részképességek profilja is ismertté válik.

A különböző mozgáselemek a vízben könnyebben elvégezhetők, mint a száraz földön. Ez kedvezően hat a gyermek motorikus és szenzoros képességeire. Normalizálja a hiányzó képességeket., valamint a felfogóképességet is növeli.

A vízben történő mozgás sokban különbözik a szárazföldi mozgásoktól:
  • ás a hőszabályozás
  • más a fizikai környezet
  • kellemes ( langyos víz )
  • a láb- és a karmunka egyforma részvétele
  • legjobb környezet a légzés- és a légzéstempó szempontjából
  • a pulzus a maximális terheléskor sem emelkedik olyan mértékben, mint a szárazföldi terheléskor.

A HRG feladatköre: A megkésett, eltérő mozgás, beszéd és értelmi fejlődés, figyelemzavar, eltérő aktivitás, mozgássérültség, érzelmi kötődési és beilleszkedési problémák kezelésére, kezdeti tartási hibák korrigálása. A HRG komplex fejlesztés. A játékos vízi gyakorlatok a megszerzett ismeretekre épülnek.

A vízi mozgásfejlesztés a vízhez szoktatással kezdődik. A vízhez szoktatás tulajdonképpen egy alkalmazkodási folyamat. Célja az új közeg megszerettetése, az oktató és oktatási helyzet elfogadása, együttműködés kialakítása, a többi csoporttag megismerése, beilleszkedés a csoportba. 6 éves kor alatt nem cél az úszómozgások tanítása. A vízi feladatokkal, csak előkészítik az úszást. Kezdetben sok magyarázattal, bemutatással, sok segítséggel és nagy ismétlésszámmal végzik a vízi gyakorlatokat. Később törekedni kell az önálló feladatvégzésre. Ilyenkor, már lehet a tempót is gyorsítani, valamint az egyszerű mozgáselemeket kombinálni.

A HRG fejlesztési területei:
  • figyelem, feladattartás
  • szem–kéz koordináció, finommozgások fejlesztése
  • nagy – és finommozgások koordinációja
  • kóros reflexek és kóros testtartások leépítése
  • alkalmazkodás (új közeghez, társakhoz)
  • egyensúlyfejlesztés
  • beszédfejlesztés (mozgás összekapcsolása a beszéddel) pl.: víz tetején a tenyér körkörös mozgatása "Borsót főztem ..." című ének kíséretében
  • fej és törzskontroll kialakítása
  • izomtónus normalizálása.

Az életkori sajátosságokat a fejlesztés során figyelembe kell venni, mivel a gyermek fő tevékenységi formája , 6 éves kor alatt a játék, ezért a feladatokat játékosan oldják meg és változatosan sok eszközt is használnak. 1-1 mozdulatot énekkel, mondókával, játékos cselekvésekkel, (pl.: kaszáló mozdulat, vonatozás) illetve eszközzel kísérnek (pl.: labda, karika, lebegő műanyag tárgyak). Az eszköz konkrét segítséget is jelenthet a feladatok végzése közben. Az eszközök a könnyebb feladatokról a nehezebb feladatokra történő rávezetés előkészítését is segítik.

Pető–módszer

Pető András orvos–pedagógus 1945-ben, a II. világháború után fejlesztette ki konduktív nevelési rendszerét. Módszere új utat nyitott a központi idegrendszeri mozgássérültek rehabilitációjában. Ezt a módszert a világon először a róla elnevezett intézet elődjében oktatták és alkalmazták

Az elmúlt bő öt évtized alatt a Pető Intézet a konduktív nevelés egész világra kiterjedő szellemi, kutató, képző, metodikai és minőségbiztosítási központjává vált, melynek áldásos hatásában a világon mintegy 15 millió, itthon közel hatezer ember részesülhet. A személyen keresztül történő megközelítéssel rangosabb életminőséget igyekeznek biztosítani azoknál az érintetteknél, akiknél e módszer sikerrel alkalmazható.

Évente közel 1200 fő veszi igénybe a budapesti Pető Intézet szolgáltatásait. A konduktív nevelésben a világon egyedülálló módon ingyenesen részesülhetnek a magyar bentlakó és napi bejáró gyermekek, valamint bizonyos sérülések esetén felnőttek is igénybe vehetik.

A Pető Intézet képzi azokat a konduktorokat, akik a Pető-módszert biztosítják a gyakorlóintézményben, a magyarországi hálózatban, valamint szerte a világban.

A Pető–módszer lényege, hogy a központi idegrendszer betegsége miatt mozgássérültté váltak kezelésében nyújt segítséget, és kapaszkodót ad az érintetteknek és családtagjainak. A konduktív nevelés alapja pedig az, hogy az idegrendszer a károsodások ellenére is rendelkezik bizonyos tartalékokkal, az új kapcsolatok kiépülésének lehetőségével. Ez a "rezerv" a tanulási-tanítási folyamat megfelelő vezérlésével hatékonyan mobilizálható. A konduktív módszer latin eredetű kifejezés, jelentése: rávezetés. Itt a mozgásfolyamatok elvégzésére tanítják, úgymond, rávezetik a betegeket, épp csak annyi segítséget nyújtva, amennyi szükséges az adott mozgás vagy mozdulatsor elvégzéséhez.

A módszer akkor a legjobb hatásfokú, ha minél hamarabb kezdik el a beteg kezelését, ezért a korai felismerés rendkívül fontos. A fejlesztést, a szülőket is bevonva, érdemes korán elkezdeni, és meg kell győzni őket arról, hogy otthon is rendszeresen gyakoroljanak. A konduktív nevelés egy komplex együttműködést igénylő hosszú, időigényes, de eredményes folyamat. A gyermekek felvétele az intézet szakértői javaslatára történik. Betegek érkeznek ide nem csak az ország minden szögletéből (működik egy országos konduktív hálózat is), hanem külföldről is. Magyarországon mintegy hatezer olyan tizennégy év alatti gyerek él, aki a központi idegrendszer betegsége miatt mozgássérült, de állapota a Pető-módszerrel javítható. Az intézet évente 1000-1200 családdal veszi fel a kapcsolatot beteg gyermekek kezelése miatt. Sokan köszönhetik a Pető-módszernek azt, hogy teljes értékű életet élhetnek.

A konduktív pedagógia egyik legfontosabb célkitűzése – függetlenül az életkortól – az, hogy tanulni tanítson, azaz a tanulási képességeket fejlessze. A Pető Intézet Budapest két kerületében, a XI. és a XII. kerületben működik.

A Pető–módszer Hungarikum lett, vagyis abba a prominens körbe tartozik, amely öregbíti Magyarország hírnevét. Hungarikum csak az lehet, aminek hagyománya van, magas minőséget képvisel, és nagyon fontos, hogy hírneve nyomán alkalmas legyen arra, hogy a külföld Magyarországgal társítsa

Hippoterápia (gyógylovaglás)

A hippoterápia komplex kezelési módszer. Egy időben tud hatni a

  • neuromotoros, (idegredszer stimulációja a ló mozgásimpulzusain keresztül)
  • szenzomotoros, (érzékelő pályák bejáratása: látás, hallás, szaglás, tapintás, mélyérzékelés
  • pszichomotoros területeken, (mozgásos sikerélmény, önbizalom, élő-elfogadó társ, természet közelség)

A hippoterápia komplexitása mellett is – ritka kivételtől eltekintve – szükség van kiegészítő, társterápiára.
A hippoterápia eredményesen kapcsolható a logopédiához, ergoterápiához, neuropszichológiához, hidroterápiához, és nagyban emelheti a klasszikus gyógytornakezelések hatékonyságát.

A hippoterápia alkalmazása hasonló az egyéb gyógytornakezelésekhez. Hippoterápiában járatos orvos indikálja.

Kórképektől függően alkalmazható:
  • kúraszerűen (pl.:15 alkalom, heti 2-3x)
  • folyamatosan (pl.: heti 1-2x, állapotfenntartás céljából)

Mindkét esetben szükséges a terápiás célnak megfelelő társterápia jelenléte.

Ezt a hatékony kiegészítő terápiát a következő céllal alkalmazhatjuk:
  • a fej-és törzskontroll fejlesztésére,
  • az izomműködés differenciálására,
  • a kóros szinergizmusok megbontására,
  • az ülőegyensúly kialakítására és fejlesztésére,
  • a tartás korrekciójára,
  • általában minden vonatkozásban az egyensúlyérzékelés, a mozgáskoordináció fejlesztésére, a mozgás globális javítására,
  • érzelmi hatása miatt magas szintű motivációs tényező a mozgásra nevelés, az akaratfejlesztés területén.

A hippoterapeutának lovas képzettséggel kell rendelkeznie, hiszen ő felel a terápiáért, a biztonságért, neki kell tudnia eldönteni, hogy egy ló alkalmas–e terápiára, a mozgása megfelelő-e és a terápia során irányítania, esetleg fegyelmeznie kell a lovat. Ismernie kell a ló mozgását, annak hatásait, a páciens (kórképektől függően) erre adható reakcióit, szükség esetén ezt befolyásolni, változtatni, hiszen ez a terápia.

Szubakvális torna, úszás előkészítés, úszástanulás

A szubakvális torna – a hidroterápia sajátos eljárási módja – vízben végzett gyógytorna. A víz eltérő fizikai, termikus tulajdonságai olyan komplex hatásokat biztosítanak a vízben tartózkodó személy számára, melyek egyéb körülmények között nem tapasztalhatók. A vízben végzett mozdulatok általában kevesebb erőt kívánnak, állandó egyensúlyozásra késztetnek, különös tapintási, akusztikus és vizuális élményt nyújtanak. Mindezek különleges élményt jelentenek, olyan lelki, pszichés állapotot, melyek aktivizálják a gyakorlást, tartós pozitív élménnyé teszik a vízben való foglalkozást. A vízben úgy mozoghatnak, ahogyan sehol sem máshol. A felhajtóerő következtében képesek vagyunk lebegni, a víz segíti a test, a végtagok felfelé irányuló mozgásait. A hidrosztatikus nyomás, a közegellenállás segíti a statikus helyzetek megtartását, csökkenti az eleséstől való félelmet. A vízben vannak olyan jellemző mozgásos lehetőségek, amelyeket csak a víz tesz lehetővé.

A szomatopedagógiai rehabilitációban a vízben végezhető tevékenységeket általános céljaik szempontjából három nagy csoportra osztjuk:

  • terápiás céllal végzett mozgáskezelésre (szubakvális torna)
  • a vízbiztonság kialakítása, szabadidős tevékenységre, motoros képesség fejlesztésére,
  • az úszás előkészítésére.
Kiknek ajánlható fejlesztés céljából?
  • mozgáskorlátozottaknak,
  • látássérülteknek,
  • hallássérülteknek,
  • tanulásban akadályozottaknak,
  • értelmileg akadályozottaknak,
  • halmozottan sérülteknek,
  • pszichés problémákkal küzdőknek,
  • autizmus spektrumzavarral küzdőknek,
  • hiperaktivítás esetén,
  • tanulási zavaroknál,
  • magatartászavar eseteinél,
  • belgyógyászati betegségeknél,
  • tartásproblémáknál.

Bazális stimuláció

Terápiás módszer olyan értelmileg súlyosan akadályozott gyermekek és fiatalok számára, akiknek fejlődésében az elemi, a csecsemőkorra jellemző tapasztalatszerzés (fejemelés, ülés támasz nélkül, célirányos fogás, nyelés, rágás, hangadás, szem-kéz koordináció) korlátozott. A "bazális" jelző azt fejezi ki, hogy az önálló tapasztalatszerzést nélkülöző gyermek a terápia folyamán sokoldalú érzékelési információk felvételére válik képessé, ezt speciális eszközrendszer közvetíti. A "stimuláció" (késztetés) az önaktivitásra, a gyógyítást végző irányításával változó időtartamú és minőségű ingerlés. A fejlesztés középpontjában az észlelési hierarchiában leginkább működő szomatikus, vibrációs és vesztibuláris ingerlés (végtagok simogatása, dörzsölése, hideg-meleg érzet kiváltása, himbálás, ringatás) áll. Ez orális, szag-, íz-, akusztikus, érintési (taktilis–haptikus) és vizuális információkkal, a kommunikációs képesség fejlesztésével egészül ki. A bazális stimuláció a korai tanuláson alapul, neurofiziológiai és pedagógiai, pszichológiai elemei vannak. Szenzomotoros fejlesztő eljárás, elméletileg közel áll az Ayres-módszerhez.

Frostig–terápia

A Frostig–terápia: a vizuális észlelést vizsgálja és fejleszti a következő öt területen:

  • szem–kéz koordináció,
  • alak–háttér észlelés,
  • alakállandóság,
  • térbeli helyzetek észlelése,
  • térbeli viszonyok észlelése.

A vizuális percepció (észlelés) fejlődése jelentősen befolyásolja az olvasási, írási, számolási készségeket és nagy szerepe van a tanulási teljesítmények alakulásában. Ezért nagyon fontos, hogy a lehető leghamarabb ismerjük fel és fejlesszük a gyenge vizuális percepciót. A program eredményes alkalmazása előtt fontos előgyakorlatokat végezni, melyek a testkép, testfogalom, testséma fejlesztését szolgálják. Tanulóinknak még emellett is nagy nehézséget okoz az áttérés a háromdimenziós térből a kétdimenziós feladatlapokra, ezért a közeli környezet, megfogható tér helyes észlelésére különös hangsúlyt kell fektetni.

A vizuális észlelési képesség a 4–7 éves korosztályban a tanuláshoz szükséges kognitív folyamatok szerveződésének alapját adja.

A teljes program időtartama 1,5–2 évet ölel fel, a gyermek egyéni sajátosságainak figyelembevételével, a fejlődés tempójához alkalmazkodva. A fejlesztések mindig arról a szintről indulnak, ahol a gyermek aktuális fejlődési foka megfigyelhető.

Sindelar-terápia

Brigitte Sindelar szerint a gyengébben működő megismerő (kognitív) képességek fejlesztését a "gyökereknél" kell elkezdeni, ott, ahol ezek a képességek még jól működnek. Akkor is innen indul a fejlesztés, ha a gyermek életkorához képest ez a szint igen alacsony.
A program célja idegrendszeri eredetű tanulási– és magatartási zavarok befolyásolása, a súlyosbodásának megelőzése, a célzott részképességek minőségi változása, sikeres iskolai karrier.
Sindelar szerint a gondolkodás és tanulás fejlődése egy fához hasonló, melynek gyökerében az alapvető képességek, készségek helyezkednek el. A fa törzsében mindazok a képességek találhatók, melyek az észleletek felvételét, feldolgozását, összekapcsolását és megőrzését, a sorrendiség felismerését, a cselekvés sorának megtervezését, a jelek illetve szavak megértését teszik lehetővé.
A fa koronája jelképezi a komplex készségeket, mint beszéd, értelmes gondolkodás, olvasás, írás, számolás.
H a a részképességek fejlődése egyenletes, a törzs egészséges, akkor a teljesítőképesség megfelelő, a lombkorona harmonikus kör lesz. Tanulási zavar esetén a lombkorona tépett.
Terápiájában nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a szülő egyenrangú partnerként vegyen részt a fejlesztő programban. A terápia időtartama 1 – 1 év, mely napi szintű 5–10 perces játékos gyakorlást foglal magába. Az első eredmények kb. 3 hónap után tapasztalhatók.
Azoknak a 3–7 éves óvodásoknak és általános iskolásoknak ajánljuk, akiknek tanulási– és magatartási problémáit a részképességek gyengébb működése okozza.

A fejlesztés a következő területekre terjed ki:

  • figyelem
  • észlelés
  • észlelési területek összekapcsolása
  • emlékezet
  • szerialitás
  • téri tájékozódás

GMP: A beszédészlelés és beszédmegértés diagnosztikája és terápiája

Célja: a beszédészlelési elmaradás vagy zavar helyének, típusának és mértékének felderítése.

A diagnosztika fő jellemzői
A gyermekek beszédészlelési és beszédmegértési folyamatai a GMP-diagnosztikával vizsgálhatók. Ezt a tesztrendszert Gósy Mária fonetikus, nyelvész, pszicholingvista (tudományos tanácsadó, illetve tanszékvezető egyetemi professzor) fejlesztette ki 1984 és 1988 között (az első tesztcsomag 1989-ben jelent meg). Az eljárás sztenderdizált, így a magyar anyanyelvű gyermekek beszédfeldolgozási folyamata megítélhető, minősíthető, és az eredmények alapján a terápia megtervezhető. 3 és 13 éves kor közötti gyermekek vizsgálatára alkalmas (bizonyos esetekben fiatalabbak és idősebbek részleges tesztelése is elvégezhető a diagnosztikával). A kapott adatok alapján a beszédfeldolgozás tesztelt működései jól jellemezhetők, ezáltal a tipikus fejlődési szint megbízhatóan elkülöníthető az elmaradottól, a zavart folyamattól. Ezt a diagnosztika életkorspecifikus értékei teszik lehetővé.

A diagnosztika megtanulása
A GMP–diagnosztika használatát akkreditált tanfolyam keretében lehet elsajátítani (feltétel pedgógiai, pszichológiai vagy orvosi diploma). A tanfolyamokat évente kétszer a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete szervezi (egymást követő három napon). A tanfolyamot végzett és a vizsgát sikeresen letett kollégák tanúsítványt kapnak.

A diagnosztika tesztjei
A diagnosztika 20 tesztet tartalmaz, közülük 15 az óvodás és 18 az iskolás gyermekek vizsgálatára szolgál (a résztesztek számának különbségét az okozza, hogy vannak csak az óvodások és vannak csak az iskolások számára kialakítottak). Az egyes tesztek sorrendjét a vizsgáló szabadon választhatja meg, vagyis azoknak szigorúan kötött sorrendje nincsen. Javasolt ugyanakkor, hogy a GMP1, vagyis a hallás épségének ellenőrzése mindig az első, a dichotikus tesztek pedig lehetőleg az utolsók legyenek (lásd GOH–eljárás).

Az egyes résztesztek használatához laboratóriumi körülmények között előállított, speciális hangfelvételeket tartalmazó hangkazetták és további, e célra kialakított eszközök szükségesek (ezeket az anyagokat a Nikol Kiadó publikálja, megvásárolhatók). A diagnosztikához nélkülözhetetlen a magnetofon vagy a CD lejátszó (a dichotikus tesztekhez sztereó változatuk és fejhallgató szükséges), valamint egy megfelelően csöndes helyiség a vizsgálat elvégzéséhez.

A tesztfelvétel sorrendjét minden esetben a vizsgált gyermek életkorához, pszichés állapotához és kooperációs készségéhez kell igazítanunk. Ez azt jelenti, hogy az egyes tesztek a gyermek szempontjából kellőképpen változatosan következhetnek egymás után. Így nem idézünk elő sem homonim gátlást, sem fáradást, sem „unalmat”. A változatosság itt azt jelenti, hogy az ismétléses feladatot például képnézés, majd azt pantomimjáték, ezt kitalálásos, majd válaszadásos teszt kövesse.

A tesztelési idő
A tesztelési idő óvodásoknál átlagosan 25 perc, iskolásoknál 35 perc. Ezek az időtartamok relatíve rövidek, mégis elegendők ahhoz, hogy a gyermek beszédfeldolgozása jól megismerhető legyen. Elkerülhető azonban az, hogy a gyermek elfáradjon, s emiatt nem a valós teljesítményt kapjuk, hanem valami fáradtsági szintet. A diagnosztika tehát ebben az értelemben is igen megbízható.

Zeneterápia

Az iskoláskorú gyerekek között nagyon sokan küzdenek kifejezési és tanulási nehézségekkel. Ezek hátterében gyakran bizonyos pszichés részfunkciók egyenetlen fejlődése, összerendezetlensége húzódik meg, vagy olyan szocializációs problémák, amelyek gátolják az önkifejezést, kapcsolatteremtést.

Nem mindegy, hogy milyen érzelem és információ gazdag környezet veszi körül a gyermeket a születését követően, sőt a világrajövetelét várva. Ideális esetben a szülői gondoskodás, foglalkozás hatására viszonylagos egyensúly alakulhat ki a jobb és bal agyféltekei tevékenység között. Így az intellektuális és más lelki összetevők között harmónia jön létre.

Sajnos napjainkban egyre több olyan gyermek van, akinél nem észlelhető a kívánt összerendezettség. S bár életkoruk és intellektuális teljesítményük alapján iskolaérettek, mégsem tudnak úgy teljesíteni, viselkedni, ahogy az optimális lenne. Pl. túl nagy a mozgásigényük, nagyon türelmetlenek, figyelem-összpontosítási nehézségeik vannak. Így lemaradnak a tanulásban, szaporodnak a kudarcélményeik, csökken a tanulási motivációjuk, sőt a sikertelenségek sorozata után meg is szűnik.

Napjainkban sok gyerek szociális viselkedési problémákkal küzd. Sokuknak kötődési nehézségeik vannak, hiányzik belőlük az elemi érzelmi odafordulás a másik emberhez, az együttműködés formáinak az ismerete, a tolerancia, az empátia.

A pszichés eredetű problémák és a pszichoszomatikus megbetegedések számának rohamos emelkedése figyelmeztető jel, amelyet a zenélés, a művészetekkel való foglalkozás megelőző lehetőségei szempontjából figyelembe kellene venni az oktatás minden területén. Az éneklésnek közlő, önkifejező funkciója mára nagyrészt elveszett, s ennek újratanulása segíthetné egyrészt a pszichés problémák megelőzését, másrészt az örömteli zenélés élményének megszerzését.

Kodály olyan következtetéseket fogalmaz meg, ami szinte megegyezik a zeneterápia elméletével: annak a szükségessége, hogy csökkentsük a távolságot a muzsikus és a hallgató között, hogy bármely személy számára a zene hozzáférhető, elérhető legyen.

Orff másrészről kidolgozott egy "hangszertárt", amely mind zenei struktúrájában, mind hangszereiben összhangban van a gyermekek felfogási-értési képességével, éppen ezért terápiás modellként szolgál.

A zeneterápia olyan eljárás, mely a zenét mint eszközt alkalmazza a megelőzés, a személyiségfejlesztés, az önismeret, a korrekció, a gyógyítás és a rehabilitáció területén.

A cél egy katartikus állapot elérése. Ez egy különös élmény, amely szinte "átfesti" bennünk az önmagunkról és a világról kialakított képet és magában hordozza a változás lehetőségét. A zeneterapeutának az a feladata, hogy a figyelme és gyakorlata segítségével a pszichés energiákat a pozitív változás irányába igyekezzen eljuttatni az önsegítő, változtató, gyógyító folyamat elérése érdekében.

A zeneterápiás foglalkozások csoportosan vagy egyéni formában történnek, ahol a függetlenül, szabadon kommunikáljon, érezzen. A cél az, hogy a személy az addig elnyomott érzéseit felvállalja, átélje, érzelmileg és tudatosan integrálja. A terápia folyamata így egy újfajta kreatív hozzáállást nyit meg az élet leghétköznapibb gondjaihoz

A zenei élmény és kreativitás képes a mentális egészség megőrzésére, s mint alternatív lehetőség olyan terápiás és öngyógyító verzió, amely energetizáló hatást biztosít mindenkinek.

Magyar Mozgáskotta Módszer

A Mozgáskotta módszer átlépve a testnevelés alapvetően a mozgásszerkezet térbeli jegyeit hangsúlyozó, teljesítmény–centrikus szemléletén, a hagyományos sportági mozgásoktatás olykor merev tradicióin, egy új szemléletet érvényesít. A mozgást magát nem csak közvetlen célként, hanem a szabályozás, a veleszületett diszpozíciók kibontakozásának, kibontásának céljaként és egyben adekvát eszközként értelmezi. Ebben a programban a mozgásos tevékenységet megvalósító személyiség funkcióinak komplex fejlesztése ugyanolyan hangsúllyal szerepel, mint az alkalmazott mozgások térbeli, időbeli–dinamikai szerkezete. A konkrét mozgásos teljesítmény így olyan összetett produktuma a gyerekeknek, amelyben a fizikai adottságokon túl, az idegrendszeri információs mozgások, a személyiségszintű kompenzálási folyamatok – mint önszerveződő folyamatok – is különös hangsúlyt nyernek.

A természetes mozgásfejlődés éa az alkalmazott sportági mozgások aprólékosan lebontott elemei, valamint az összetett gyakorlatokban felhasznált kognitív funkciók, reprezentációk – más megközelitésben – az agyi funkciók mozgásos megnyilvánulásai. Ezekből az elemekből a fejlesztési feladatok szerint összeállított, különböző nehézségű mozgásprogramok tehát a szabályozó rendszerek és a mozgató szervrendszer együttes fejlesztését, ökonomikus harmonizációját szolgálják. Ideális esetben az önfejlődés katalizátoraiként, lépcsőfokaiként szolgálnak. Végső soron magát a személyiséget teszik alkalmassá arra, hogy a (mozgásos és nem mozgásos) megnyilvánulásait motiváltan, összerendezettebben és eredményesebben hajtsa végre. A módszer gyakorlatában az érzelmek, az ismeretek, a képzelet, a figyelem, a gondolkodás, az emlékezés dominál, természetesen a cél szerinti fizikai terhelés mellett.

Az önmagukban is összetett gondolati mozgásminták kialakulását (és megvalósulását) a módszer során alkalmazott eszközök szín és formagazdagsága, a felhasználható reprezentációk sokszínűsége és a folyamatosan jelen lévő érzelmi töltés cél szerinti variálhatósága segíti. A mozgásfejlődést, a figyelem és emlékezet, stb. fejlesztését, az ideg-izom kapcsolatok kialakítását a térben folyamatosan jelen lévő, vizuálisan is követhető mozgáskotta abban az életkorban (fejlődési szinten) segíti hatékonyan, ahol a verbális és tudatos tanulás még nem, vagy kevésbé jellemző. A kedvező mozgásos attitűd kialakulásában a kompetencia élmény és a tudatosan alkalmazott nevelői kommunikációs technikák meghatározóak. A módszer jelenleg leginkább alkalmazott – folyamatosan fejlődő változatában – az eredeti mozgáskottás feladatokon túl más minőségek, illetve speciális kognitív–mozgásos gyakorlatok is szerepelnek. Tekintettel arra, hogy a Mozgáskotta szemléletében a veleszületett fizikai képességek (állóképesség, erő, ügyesség, stb.), a kognitív képességek, az érzelmi összetevők és a személyiségszintű szabályozás maga is programszinten kezelt, így olyan gyermekek számára is értékes, élvezetes alternatívát jelent, akik a teljesítményközpontú mozgásoktatásban kevésbé jeleskedtek, esetleg elfordultak attól.

A módszer során a bonyolult szabályozást feltételező tényleges és információs mozgásformákat a gyermekek fejlettségének megfelelő egyszerűbb elemekre bontjuk, amelyeket a gyermeki fantáziához közelálló vizuális, akusztikus stb. szimbólumokkal jelölünk. A szimbólumok jelentését konszenzusos alapon kiépítjük, "kijátszuk". A nyuszik, mókusok, lábnyomatok, stb. által kottaszerűen megjelenített (mozgás)feladatok algoritmikus egymásra építésével, gyakorlásával mint élvezetes játékok fűzérével - nagyrészt implicit módon – fejlődik gyermekeink figyelme, önfegyelme, stabil ismereteket szereznek testükről, felfedezik a teret és az időt, a gondolat és az emlékezet hatalmát, a kompetencia boldogságát. Eközben testi képességeik és (mozgás)szabályozásuk olyan szintre fejlődik, amely sokszor a felnőttek számára is komoly kihívást jelent.

Eredetileg a MOZGÁSKOTTA MÓDSZERT 3–7 éves gyermekek számára alkottuk meg, értékes segítség lehet az általános iskolák alsó tagozatos gyermekeinek célzott fejlesztésében, vagy akár a felnőttek terápiás, esetleg csupán szórakoztatást célul tűző játékfoglalkozásain is. fitness kft.

Etetés terápia

Az 1993-as, "új" közoktatási törvényben meghatározott képzési kötelezettség a legsúlyosabban, halmozottan fogyatékos gyermekeket is bevonja a gyógypedagógiai megsegítés rendszerébe, ezért számunkra sokszor újszerűnek tűnő koncepciókat, módszereket, eljárásokat alkalmaznak a szakemberek. Ezen módszerek közé tartozok az "etetés terápia". A súlyos fogyatékosság a fogyatékosság skáláján a legszélső helyet foglalja el. Ezáltal a tanulás és a szociális beilleszkedés nehezítettségének legsúlyosabb formájára utal, valamint a pedagógiai szükségszerűségre, hogy a "hagyományos" eszközöktől nagymértékben eltérő, egészen speciális nevelési és képzési eljárásokat alkalmaznak.

Helen Müller asszony, logopédus, öt évig Zürichben dolgozott beszédsérült gyermekekkel, és részt vett egyetemi hallgatók képzésében, ezután négy évet az USA–ban töltött, majd tíz évig a zürichi, valamint a fribourgi egyetemen és a berni, müncheni, bécsi egyetemi gyermekklinikán oktatott, elnyerte a konzulens logopédus címet Németországban és Ausztriában. Helen Müller Európa több országában és az Egyesült Államokban is tartott előadásokat a beszéd előtti nyelvi fejlesztésről és az ehhez kapcsolódó etetési problémákról.

A súlyosan halmozottan fogyatékos gyermekeknél a születés után és az élet első éveiben, sok esetben gondot okoz az etetés. Fontos, hogy a gyermekek megfelelő táplálékhoz jussanak, mely testi, érzelmi és szociális fejlődésükhöz elengedhetetlen, valamint fogaik kialakulásához is szükséges. A helyes etetési minta igen lényeges a későbbi beszédfejlődés szempontjából is.

Helen Müller terápiájában útmutatást ad a halmozottan fogyatékos gyermekek etetési problémáiról, a száj–, fej–, törzskontrollról, a helyes ülőegyensúlyról és a segítő feladatairól, szerepéről. A gyermekek etetési problémái, nehézségei közül a legáltalánosabbak a nyelvlökés, az elhúzódó és fokozott harapó–reflex, a kórosan fokozott szájpad– reflex, a szájkörnyék taktilis túlérzékenysége, valamint a nyálzás. A terápia útmutatást ad az evés problémával küzdő gyermekek ivására, kanállal etetésére, a rágás kialakítására, az önállóság kialakítására is.

ESEMÉNYNAPTÁR

Összes Esemény >>

AKTUALITÁSOK

Országos Komplex Tanulmányi Verseny...



Hírek részletesen



Ökoiskola


Ökoiskola


TehetségPont
logo
 
8000 Székesfehérvár, Szekfű Gyula utca 6.    —    Tel/fax: 22-504-674; 22-504-675    —    Email: aranyszfvar@gmail.com
2013. — Arany János Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény — Székesfehérvár — Minden Jog Fenntartva!